állunk a téli szürkületben,
mint fénytelen villanyoszlopok,
csak a makacs téli csendben
vagyunk még cinkosok.
az égbolt víz-szürke súlya
kócosan tapad homlokunkba.
várunk: ki lesz ki kimondja?
állunk. vállunk szívünkig berogyva.
*
Nézz rám.
elengedtem már
minden megszegett
ígéretet
és nem haragszom.
ha majd tavasz lesz
az üres telkeket
újra felveri a gyom.
kiégett lámpa leszek,
csak most egy másik udvaron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése