2014. január 28., kedd

mint a frissen vágott fűben


mint a frissen vágott fűben.
mellkasból égnek meredő halál.
nem sieti el, figyel és kivár.
a zsivaly kint reked,
az ég helyben áll.

mint a frissen vágott fűben.
némán fájó, letarolt remények.
amikor nyakadból leszakadt az élet
már csak a csontot és a húst
kellett elbírni a kötélnek.

mint a frissen vágott fűben.
mondhatom-e rá, hogy tévedés,
ha forgásában önként áll meg egy kerék?
én csak szeretném nem ismerni fel
a sorsára hagyott hús hidegét.


vasalt zakók és ingek,
mosatlan tányérokon 
sarjadó kétes telepek, 
úgy hagyott WC-tető,
hűtőben erjedő tejek,
anyádnak az "este 
majd hívlak",
noteszedben a "holnap 
könyvtárba megyek"
...
de
 az időről lemaradt vekkerek
nem zavarják már fel 
az üres tömeget.
a meglazult idegek,
doboz aljára dobott bábot,
elengedték a testedet,
s a rothadás a föld alatt
már egészen biztosan
kikezdte homlokodon
a távolba néző ráncokat.



hanyat a frissen vágott fűben.
mellkasokból égnek meredő halál.
nem sieti el, figyel és kivár.
a zsivaly kint reked,
az ég helyben áll.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése