mint a frissen vágott fűben.
mellkasból égnek meredő halál.
nem sieti el, figyel és kivár.
a zsivaly kint reked,
az ég helyben áll.
mint a frissen vágott fűben.
némán fájó, letarolt remények.
amikor nyakadból leszakadt az élet
már csak a csontot és a húst
kellett elbírni a kötélnek.
mint a frissen vágott fűben.
mondhatom-e rá, hogy tévedés,
ha forgásában önként áll meg egy kerék?
én csak szeretném nem ismerni fel
a sorsára hagyott hús hidegét.
vasalt zakók és ingek,
mosatlan tányérokon
sarjadó kétes telepek,
úgy hagyott WC-tető,
hűtőben erjedő tejek,
anyádnak az "este
majd hívlak",
noteszedben a "holnap
könyvtárba megyek"
...
de
az időről lemaradt vekkerek
nem zavarják már fel
az üres tömeget.
a meglazult idegek,
doboz aljára dobott bábot,
elengedték a testedet,
s a rothadás a föld alatt
már egészen biztosan
kikezdte homlokodon
a távolba néző ráncokat.
hanyat a frissen vágott fűben.
mellkasokból égnek meredő halál.
nem sieti el, figyel és kivár.
a zsivaly kint reked,
az ég helyben áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése